2011. október 29., szombat

Halton Arp és a vöröseltolódás kvantálása

Halton Arp, 1927-ben született amerikai csillagász 1966-ban állította össze a Különleges Galaxisok Atlaszát. Ebben olyan galaxisok képei láthatók, melyek a fizika törvényeivel nem, vagy csak nagyon nehezen megmagyarázhatóak. Arp célja az atlasszal éppen az volt, hogy gondolkodásra és a létező elméletek meghaladására késztesse csillagásztársait.

Az előzményekhez tartozik, hogy az 50-es években javában zajlott a nagy teljesítményű űrbeli rádióforrások kutatása. Ezek olyan égitestek, melyek helyzete a belőlük érkező erős rádióhullámú sugárzás miatt rádiótávcsővel pontosan megállapítható, de nem látjuk őket. 1963-ban Maarten Schmidt megtalálta egy ilyen rádióforrás fényét, de a fény vöröseltolódása óriási volt. A vöröseltolódás az a jelenség, amikor egy nagy sebességgel távolodó csillag színképének összetétele a vörös felé eltolódik. Hasonló, mint hang esetében a közeledő, majd távolodó mentőautó hangjának emelkedése és mélyülése. A vöröseltolódás a sebességgel arányos. Schmidt 15,8%-os eltolódást mért, ami óriási sebességre utal. Ezeket a rádióforrásokat később kvazároknak nevezték el.

Arp 1967-ben felhívta kutatótársai figyelmét, hogy az atlaszában számos galaxis közvetlen közelében kvazárok is megfigyelhetők. Bár térben nagyon közel vannak egymáshoz, a kvazár mégis jelentősen nagyobb vöröseltolódást mutat, mint a mellette levő galaxis. Ez azt jelentené, hogy a kvazár sebessége jóval nagyobb, mint a galaxisé. De a kvazár mégsem távolodik a galaxistól. Ez ellentmond a fizika létező törvényeinek.

Arp erre az ellentmondásra építette fel új elméletét, melyben azt mondja, a vöröseltolódás nem függ össze az égitestek sebességével, sem a világegyetem tágulásával, hanem saját belső szabályok alapján keletkezik.

A vöröseltolódás kvantálása néven elterjedt elmélet szerint megfigyelések azt mutatják, hogy a vöröseltolódás mértéke nem akármekkora, hanem csak bizonyos, meghatározott értékeket vesz fel. Egészen pontosan, vannak olyan számértékek, melyeket a vöröseltolódás nagyon gyakran felvesz, míg másokat nagyon ritkán. Ez azt jelenti, hogy lépcsőszerűen, vagy akár csomópontszerűen változik a vöröseltolódás értéke a világegyetemben. 

A vöröseltolódás kvantálása teljesen ellentmond az ősrobbanás elméletének. Az ősrobbanás azt mondja, hogy az összes létező anyag egyetlen pontból robbant szét, a világegyetem tágul, a benne levő égitestek folyamatosan gyorsulva utaznak és távolodnak egymástól, az egyre nagyobb gyorsulás miatt színképük egyre jobban eltolódik. Ehhez képest a vöröseltolódás értékét csomópontokba rendező elmélet kapcsán Arp arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az anyag a galaxisok közepében található óriás fekete lyukban termelődik. 

Az Arp nézetét osztó tudósok kisebbségben vannak, de az elmélet a mai napig kutatás és aktív vita tárgya.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése